Önértékelésnövelő tanácsok szülőknek
A gyermekek önértékelése az alábbiakból származik:
- tudatában vannak annak, hogy szeretik őket és egy családhoz és egy közösséghez tartoznak, amely értékeli őket
- minőségi időt töltenek a családjukkal
- arra ösztönzik őket, hogy próbáljanak ki új dolgokat, találjanak jó dolgokat, és dicséretet kapnak a számukra fontos dolgokért.
Családi körben
- Beszélgessünk vele, róla. Teremtsünk hozzá megfelelő alkalmakat, helyzeteket, hogy otthon felszabadultabban fejezze ki gondolatait, érzéseit, véleményét, mint másutt. Kérdezzünk rá, mi volt az, amit ma elért, sikeresen megoldott.
- 3-4 éves kortól kezdeményezhetjük, hogy részt vegyen a családi életben, vállaljon fel kisebb felelősséggel járó, apró feladatokat. Bízzuk benne, hogy képes végrehajtani azt, amit csinál, legyünk türelmesek, ha nem megy először tökéletesen. Kiskamasz korban bevonhatjuk a főzésbe, kisebb barkácsolási munkákba is. Adhatunk olyan részfeladatokat, amelyeket teljesen egyedül végezhet. Az önbizalom alapja az önállóan elért siker. A felnőttkori magabiztosság, bátorság, kezdeményezőkészség sokszor már gyerekkorban eldől. A túlféltő szülő éppúgy rombolja a gyerek önbizalmát, mint az, aki túl nagy elvárások elé állítja, túl sokat követel tőle.
- Kiskamaszoknál beszéljük át és szervezzük meg a szabadidő közös eltöltését! Úgy fogja érezni, többre értékelik, ha például együtt biciklizhet, barkácsolhat, moziba mehet velünk.
- Testvérek esetén soha ne éreztessük velük, hogy különbséget teszünk köztük, hozzuk egyensúlyba a koruk és temperamentumuk szerinti előnyöket, és tartsuk meg magunknak az összehasonlítást! Mindig szenteljünk időt a négyszemközt történő beszélgetésre mindegyik gyermekünkkel, és hívjuk fel a figyelmét arra, mennyire szeretjük egyik vagy másik tulajdonságukat, emeljük ki, miben egyediek.
Az iskolában
- Alapvetően legyünk fejlődésfókuszúak és ne az eredményre koncentráljunk. Mindig azt emeljük ki, honnan hova jutott egy tantárgyban, ahelyett, hogy csak a jó jegyeket értékelnénk. Ami azt is jelenti, hogy a kitartását, erőfeszítéseit dicsérjük, ne a jegyeit. Ugyanez ez a hozzáállás javasolt más teljesítményhelyzetekre is, például, ha sportol, zenél vagy más hobbija van.
- Ne csak a rossz jegyeire élezzük ki rendszeres mondandónkat, hiszen a gyereknek joga van hibázni. Ahelyett, hogy szidnánk, negatív jelzőkkel illetnénk, kérdezzük meg tőle, miben segíthetünk. Magyarázzuk el, amit nem ért a tananyagból! Ne mondjuk azt, hogy buta vagy lusta, hanem csak többet kell tanulnia, gyakorolnia és akkor jobban fog menni.
- Ha csúfolják, bántják az iskolában és ő nem áll ki magáért, ne szidjuk le, vagy büntessük meg. A „Ne is foglalkozz vele” szintén nem jó megoldás, mert magára hagyjuk. Inkább szakítsunk rá időt, és hallgassuk végig részletesen mi történt vele, hogy érezte magát. Dolgozzunk ki együtt megoldásokat: hogyan kérjen segítséget a tanároktól, mivel szereljük le a csúfolódókat. Ezeket a megoldásokat el is játszhatjuk otthon, hogy könnyebb legyen az iskolában kipróbálnia.
Júliusban indul a Skull Young Mindfulness Személyiségfejlesztő nyári tábora, 10-14 éves fiataloknak, ahol az önbizalom fejlesztése az egyik legfontosabb témánk. Olvass róla és jelentkezzetek!
